2016. június 4., szombat

Újra olvasok! Május

Nem akartam ilyen bejegyzést írni, mármint könyveset, hiszen nem vagyok profi könyvfaló, semmi közöm a kritikákhoz, még csak azt sem mondhatnám hogy kifinomult ízlésem van, sőt ezen a téren (is) egyre jobban úgy érzem lemaradtam az ifjúsági szekciónál, legalábbis a kedvenc könyveim egy része erről az osztályról kerül ki amivel ma szembesültem..és hát meglepett...elégé!





Tudom szégyen de 2 éve nem vettem könyvet a kezembe, előtte is keveset olvastam, de azért havi szinten 3-4 könyv lecsúszott, a jegyzetek  mellett.
Nagyon vegyes az ízlésem, talán még nem találtam meg önmagam az irodalomban, vagy csak ebben is ugrálok, szétszórtan  mint sok mindenben, nem tudom...azért általában sci-fi és krimi felé hajlok.

Május egy fellángolással kezdődött vagyis igazából az április vége hozta az áttörést amikor is újra láttam a tévében a Büszkeség és balítélet "mozi" filmet ami egyébként én úgy gondolom egy remekmű lett, igazán vissza adja azokat a mini részleteket amitől a könyvben is megugrik a gyomrom, pedig egyáltalán nem gondolom magam romantikus embernek, sőt kb émelygek minden túltolt gyertyafényes, virágos estétől, de Jane Austen úgy adja az érzelmeket a tudtunkra ,hogy abban egy minimális nyálas hatás sincs, egyáltalán nem túlerőltet. Minden a részletekben van, és ettől annyira tiszta és igazi, hogy rá kellett jönnöm még akkor mikor először olvasta, hogy igenis bennem is lakozik egy kis romantika, valahol mélyen mint minden nőben. Tehát szeretem Jane Austent, és le is vettem a polcról, akkor nyomban , kellet.

Közben rájöttem van a polcomon két olyan könyv amibe még bele sem szagoltam. Karácsonyra kaptam egy  szintén Austin könyvet a Catharinet mely mulatságos,üde,  rövid írásokat tartalmaz. Feldobták az estéimet, nagyon tetszett a levelezések nyelvezete, és a enyhe szarkasztikus humor ami el sincs rejtve a sorok között. Pont ideális volt hogy újra beépítsem a hétköznapjaimba az alvás előtti lapozgatást.

A másik könyv szintén egy tévés este miatt ragadt meg a fejemben, ami Émile Zola Hölgyek öröme című műve. Láttam a sorozatot sőt a végére nagyon is megkedveltem, és a karácsonyi hazalátogatás alatt megláttam nagymamám polcán, rögtön el is kértem csak hát azzal a lendülettel az én polcomon maradt szinte kinyitás nélkül. Őszintén először megrémisztett a mérete, és az első pár oldal után kicsit eseménytelenek is éreztem,  a végére pedig vegyesek lettek az érzelmeim. Először is semmi köze a sorozathoz, ami nem is meglepő ugye...sajnos egyre többet futok ebbe a problémába. A könyv végére szövet, kárpit és textil szakértő lettem pedig nem ez volt az életem következő célja. A lényeg  vagyis  a történet kb 25 oldalba összesűríthető lenne úgy hogy az izgalomból semmit sem veszítene, mégis tetszett. A történelem során változó kereskedelem ok okozati kapcsolata gyönyörű és részletes leírása tárul elénk, a kiskereskedők szomorú sorvadása áll az áruházak vidám fejlődésével szemben. Egyszerre izgultam az utóbbiért és sírtam a kereskedőkért...

Végül úgy gondoltam  méltó befejezése  a hónapnak, ha újra a kezembe veszem Orwell 1984 című regényét. Nm nagyon tudom mit is írhatnék róla, csak egy szó jut róla eszembe ..zseniális. Még gimisként olvastam először és magával ragadt, úgy gondolom aki még nem olvasta el az fogjon neki, rengeteg érzést kivált, elgondolkodtat és kicsit megállásra kényszerít, hogy átgondoljuk az életünk.


Ennyi, igazából a hónapban ennyi könyv végére sikerült elérnem, és így is örülök a teljesítménynek :)

Ti mit olvastatok a hónapban?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése